Egy bandáról, 3 lányról, és egy gyönyörű barátságról szólt a MOONLIGHT! Elmúlt... de szívünkben örökké élni fog az a kevés idő ami egy megtörhetetlen barátságot adott nekünk. Egyetlen cérnaszál igazából pillanatok alatt kötéllé változott, s ez a kötél a mi örökk barátságunk jelképe. A barátság számomra több mint a szerelem.. több... hiszen a barátság tüze örökké él, de a szerelem elmúlik. A MOONLIGHT megalakult, mert hittünk a lehetetlenben, s lelkem mélyén még mindíg hiszem, hogy sikerülhetett volna. Hiszen megvolt hozzá mindenünk ami kell, vagyis a legfontosabbak. Megvoltak hozzá az álmaink, a céljaink, megvolt hozzá az akaratunk, és minden ami a legfontosabb ehhez. Bár nem sikerült, és egy olyan dolognak örökké vége, ami 3 lány szívében eltörölhetetlen. Már csak azért is hagytuk meg az oldalt, hogy örökké emlékezzen mindenki azokra, kik egy komoly döntés révén (bár lehet hogy rossz a döntés) megszüntették egy pillanat alatt meggondolatlanul az álmot, ami megvalósulni látszott. Felmerül ilyenkor bennem egy kérdés, mi feleletre vár, de nem kap soha... vajon érdemes lenne még ezt újra megpróbálni? A válasz elúszik, és mi csak várunk csendbe a barátság óceánjába hogy helyettünk egy új banda lépjen felszínre, ami mi lehettünk volna. Egyetlen dolgot nem értek... Miért lett vége?? Miért van az, hogy az álmok ha megvalósulni is látszanak porrá lesznek? Azt kívánom Bettynek és Giginek, számomra két hihetetlenül fontos embernek, hogy legyenek boldogok. A banda nélkül is barátok vagyunk, bár valami kimaradt, ami létezhetett volna. Mert egyikünk sem ér annyit mint egyetlen szó, mely titkokat rejt, bár mi vagyunk vagy voltunk tagjai... soha.. semmi nem ér majd ennyit nekem. a szó Moonlight... Majd ha egy hüvös nyári estén meglátod a holdnak fényét, lefolyik egy knnycsepp a szemedböl, s barátságunk emléke örökre visszajő

Utolsó szavai hozzátok.. a volt dobos